Gyerekkönyv-adomány: hova vigyük a kinőtt mesekönyveket?

Minden családban eljön a pillanat, amikor a gyerekszoba polcai megtelnek: a kartonlapozókat kinőtte a legkisebb is, a kezdő olvasókönyvek helyét átvették a vaskosabb ifjúsági regények, és doboznyi jó állapotú mese vár új sorsra. A szülők többsége szeretné, ha a féltve őrzött kötetek olyan gyerekekhez kerülnének, akiknek ritkán adatik meg a saját könyv élménye. Az adományozás azonban csak akkor válik valódi segítséggé, ha a jó szándékhoz körültekintés és a fogadó intézmények szempontjainak tiszteletben tartása is társul.

Nem minden könyv segít, és nem minden intézmény tudja átvenni a felajánlott dobozokat. Ahhoz, hogy a mesék valóban célba érjenek, érdemes ismerni a gyűjtőpontok működését, az adományozás alapvető szabályait, és bevonni a válogatásba magukat a gyerekeket is.

A közös válogatás: tanítsuk meg az elengedés és az adás örömét

A feleslegessé vált könyvek dobozolása remek családi alkalom arra, hogy a gyermekkel leüljünk a szőnyegre, és átbeszéljük a könyvek sorsát. Sok kisgyerek ragaszkodik a tárgyaihoz még akkor is, ha hónapok óta hozzájuk sem nyúlt. Ha titokban pakoljuk el a meséit, veszteségként élheti meg a változást.

Ha viszont megkérdezzük tőle: „Emlékszel, ezt mennyire szeretted háromévesen? Mit szólnál, ha odaadnánk egy olyan kisfiúnak vagy kislánynak, akinek nincs otthon mesekönyve?”, a folyamat azonnal pozitív értelmet kap. A gyerek saját kezűleg törölheti le a borítókat, teheti be a köteteket a dobozba, és megtapasztalhatja, hogy a dolgok megosztása másokkal örömteli cselekedet.

Milyen állapotú könyv jelent valódi segítséget?

Az adományozás aranyszabálya egyszerű: csak olyan állapotú kötetet adjunk tovább, amilyet mi magunk is szívesen odaadnánk a saját gyermekünknek vagy egy jó barátunk családjának. Az adományozás nem lomtalanítás, és nem a felesleges papírhulladék kulturált elhelyezési módja.

Mielőtt bármilyen dobozt összekészítenénk, érdemes minden egyes darabot átlapozni a következő szempontok szerint:

• Épség és teljesség: Nem hiányozhatnak lapok, nem lehet leszakadva a borító vagy a gerinc. Az interaktív könyveknél lényeges, hogy a mozgatható fülek és kihajtható elemek épek és működőképesek legyenek.
• Tisztaság: Az összefirkált, étel- vagy zsírfoltos, beázott, penészfoltos könyveket higiéniai és állagmegóvási okokból jellemzően egyetlen intézmény sem fogadja.
• Dohos szag: A pincében, beázott padláson vagy dohányzó helyiségben tárolt kötetek jellegzetes szaga átterjed a többi könyvre is. A dohos szag gyakran penészre utal, és az ilyen kötet nem való gyerekszobába vagy közösségi térbe.
• Korszerűség: A természettudományos és lexikális ismeretek gyorsan elavulnak. A több évtizeddel ezelőtti technikai vagy földrajzi kiadványok ritkán kötik le a mai gyerekeket, míg az örökzöld mesék, a klasszikus népmesék és a minőségi kortárs szépirodalmi kötetek évtizedek múltán is értékesek.

Könyvtárak, óvodák és iskolák: miért kérdezzünk mindig előre?

Sokan ösztönösen a helyi közkönyvtár vagy a legközelebbi óvoda felé veszik az irányt a nehéz dobozokkal. Fontos azonban megérteni, hogy a közintézmények nem fogadhatnak el válogatás nélkül minden felajánlást.

A nyilvános könyvtárak saját gyűjtőköri szabályzatuk szerint gyarapítják az állományukat. Egy könyv nyilvántartásba vétele, katalogizálása, fóliázása és vonalkódozása munkaidőt és költséget jelent, a polcfelület véges, és a könyvtárak a kötelező olvasmányokból és a népszerű klasszikusokból sokszor már elegendő példánnyal rendelkeznek. Ugyanakkor sok könyvtárban van könyvcserepolc vagy szabad elvitelre szánt láda az előtérben, ahová szívesen fogadhatnak tiszta, szép állapotú meséket. Alapvető szabály: soha ne állítsunk be dobozokkal előzetes egyeztetés nélkül. Egy rövid telefonhívással kideríthető, hogy van-e náluk fogadókapacitás. A könyvtári környezetről a könyvtár gyerekkel című írásunkban tájékozódhat részletesebben.

Az óvodák és az általános iskolai napközik gyakran örülnek a csoportszobai készleteket frissítő, strapabíró lapozóknak, mesekönyveknek vagy képregényeknek. Itt is a csoport óvodapedagógusaival vagy a napközis nevelőkkel érdemes beszélni: ők pontosan látják, milyen korosztálynak, milyen témájú könyvből van éppen hiány a polcokon.

Családok átmeneti otthonai és karitatív szervezetek

A leginkább rászoruló gyermekek elérésének leghatékonyabb módja a szakosodott intézmények és szociális szervezetek megkeresése.

• Családok átmeneti otthonai (CSÁO): Ezekben az intézményekben átmenetileg olyan szülők és gyermekeik élnek, akik lakhatási krízis, bántalmazás vagy súlyos anyagi ellehetetlenülés miatt kényszerültek elhagyni korábbi otthonukat. Az itt élő gyerekeknek gyakran alig van saját személyes tárgyuk. Egy szép, színes, hibátlan mesekönyv, amelyet a sajátjuknak érezhetnek, nemcsak olvasnivalót, hanem ritka érzelmi kapaszkodót és biztonságot jelent számukra. Keressük meg a környékünkön működő átmeneti otthont, és kérdezzük meg, fogadnak-e könyvet, és milyen korú gyermekeknek lenne rá szükségük!
• Helyi család- és gyermekjóléti szolgálatok és tanodák: A családsegítők közvetlenül ismerik a nehéz körülmények között élő családokat, ezért érdemes megkérdezni, tudnak-e célzottan továbbadni könyvadományt. A hátrányos helyzetű gyerekeket délutánonként segítő tanodákban a gazdagon illusztrált ismeretterjesztő albumok és a könnyen érthető kalandregények is jól jöhetnek – előzetes egyeztetés után.
• Országos karitatív szervezetek: A nagy segélyszervezetek – például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász vagy a Magyar Vöröskereszt – helyi csoportjai és gyűjtőakciói elsősorban tartós élelmiszert, ruhát és egyéb tárgyi adományt fogadnak. Hogy könyvet is átvesznek-e, az helyenként és időszakonként eltér, ezért mindig érdeklődjünk előre az adott leadópontnál, mielőtt elindulunk.

Nyitott könyvespolcok és a nem menthető kötetek sorsa

Az utcai könyvszekrények, parkokban felállított nyitott polcok és fülkék kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy két-három szép kötetet szabadon útjára bocsássunk anélkül, hogy bárkivel egyeztetnünk kellene. A nyitott könyvespolc akkor működik közösségi értékként, ha betartjuk az alapvető etikettet:

• Helyezzünk el rajta néhány tiszta, vonzó mesekönyvet vagy kamaszregényt, amely felkeltheti egy arra járó gyermek vagy szülő figyelmét.
• Ne pakoljunk le kartondobozokat a szekrény mellé a földre, ahol a tartalmuk átázhat vagy szétszóródhat.
• Ha a polc már zsúfolásig megtelt, ne préseljünk be több könyvet, hanem keressünk másik pontot.

De mi a felelős eljárás azokkal a kötetekkel, amelyeket sehova sem tudunk elhelyezni, mert szétesett a kötésük, beáztak, hiányosak vagy reménytelenül összefirkálták őket? Nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk: az elhasználódott, tönkrement könyv nem szent tárgy. Ha egy kötet már használhatatlan, a legfelelősebb döntés a szelektív papírgyűjtőbe tenni. Ezzel megkíméljük a jótékonysági szervezeteket attól, hogy szűkös erőforrásaikat a használhatatlan adományok elszállítására kelljen fordítaniuk. Ha pedig egy régebbi, de hibátlan kiadványról van szó, egy helyi antikvárium vagy online családi cserecsoport adhat neki új otthont.

A különböző korosztályok igényeiről és a megfelelő kötetek kiválasztásáról a könyvválasztás életkor szerint című útmutatónk nyújt további gyakorlati kapaszkodókat.